Az idegen életciklusának egyik állomása, a lárva előtti állapot - tulajdonképpen egyfajta spóra. Ugyanolyan fontos része a teljes folyamatnak, mint a rá következő jóval aktívabb fázisok, mivel mint önálló élő organizmus, a tojásszerű tok védelmezi belsejében a következő életformát. A tojások az idegenkirálynőben fejlődnek ki, és a kiszélesedett potrohból kinyúló csövön át jutnak a szabadba, majd maguktól függőleges helyzetben maradnak. Egy idegentojás hozzávetőleg 75 cm magas, bőrszerű, húsos falú, viszonylag áttetsző külsővel. Mozdulatlanul állnak szélesebb végükön; keskenyebb, csúcsos, felfelé meredő tetejükön négy, sebhelyre hasonlító vonal látható a hússzirmok találkozásánál. Felületüket vastag erek hálózzák be, melyek vége, mint megannyi léggyökér, az aljzathoz tapad. Ezek a nyúlványok stabilizálják a tojást és tápanyagot gyűjtenek a környezetükből. Így a belsejükben lapuló lárvák szükség esetén meghatározatlan ideig képesek életben maradni különféle környezetekben.



A tojás érzékeli a közeledő potenciális gazdatesteket azok hangja, hőmérséklete és/vagy mozgása alapján - egyes elméletek szerint az előbb említett "gyökerek" közvetítése által. A szunnyadó teremtmény ekkor életre kel, rugalmas fala hullámzani kezd, a belsejében megmoccannak a lárvák. A tojás nedves, cuppogó, szörcsögő hangokat hallat, megremeg, majd hirtelen a négy húsos szirom hátrapöndörül, akár egy virág szirmai. Szabad út nyílik a megtermékenyítésre kész arctámadónak. A Kane végzetét okozó bőrtok szinte felizzott és áttetszővé vált, mielőtt kibocsátotta halálos rakományát. Akárcsak a mellkasrobbantó, a tojás is nagyon könnyen elégethető.
A tojás létrejöttének speciális, részleteiben még nem ismert formája, amikor a bolytól távol kerülő magányos idegen - hogy fenntartsa a fajt - áldozatai testét és feltehetően hormonokat, vegyi/biológiai testnedveket felhasználva lassan, egyenként tojásokat "csinál", melyek közül előbb-utóbb az egyik királynőspóra lehet.